FÖLDEREJE KÉKSÁRKÁNY

Föld erejével, Sárkány szép tüzével

Szil-Varázslatok

Hegyek ölelte, patakok ringatta, erdők árnya óvta, Nap ereje égette, esővíz csapdosta, mosta, szél kergette ösvényeken járok. Kincseim a szavak ékkövén átforduló szivárvány színek és Barátaim, a Táj Asszonyok gyermekei.

A kövek, kavicsok mit zsebemben hordozok, megsúgják a Föld szilárdságának történeteit.

A madártollak atlantiszi, aranykori repülésünkre emlékeztetnek. A Levegő könnyedségét, az Égiek játékos

lélegzetét hordozzák. Áldást küldenek, akár a könnyű táncú füstölő kacskaringós ív hurokjai.

A kagylók, csigaházak az erdei patakok nevetését, a tengerpartok öblös harsogását, az óceánok végtelen tágasságát mormolják fülembe. A Víz áramló, folytonosságában is mindig változó hullámzásáról énekelnek.

A kristályok a föld tűzzel ékesített Palotáiról mesélnek,elpihenve az ősi energiavonalak képeit szívják magukba, a napfényben pedig az Égi Ékességek Tűz erejét tükrözik, pontosan megérintve a szívcsakra tájait, a test finomenergetikai pontjait. Az Életre keltők csoportjába tartoznak. Melettük és a gyertya lángjában könnyedén pillantom meg a tigrisléptű amazonok sejtszintű kiáltásait. Az erőről, a dinamizmusról mesélnek.

A faágak, erdei társaságot hoznak, s mélységes bölcsességük életkoruktól függően mutatkozik meg, a játékos, fiatal ágacskáktól, az élemedett korú kéreg darabkákig. Számtalan történet, megannyi forma és képesség. Ők a sokszínűséget mutatják meg. s közülük kerülnek ki, az Őrzők.

Messziről indultam és utam korántsem ért véget, újra és újra megpihenek a Vándorlásban, emly egyre inkább befelé vezet és spirál, fehér fény ragyogását lelkem otthonára veti.

Az ajtók melyeken keresztül lépkedek: Földanya kincsestára, Játékos koboldok ugrándozó léte, az Álmodó Virágtündérek finom, kecses tánca.

mindaz a tudás, ami átszínezte létem, átadásra vár.. s ha kaput nyitsz, csodákat találsz!